Öltönyben és nyakkendőben nem lennék boldog!

A Tokio Hotel a mindennapokban – mi történik mikor az együttes nincs úton?

Tel Aviv, Amszterdam, Párizs, Milánó, Essen – mikor a Tokio Hotel úton volt a ’Zimmer 483 Európa Turnéval’, különböző városokban voltak minden nap és bőröndökből éltek. Megkérdeztük: van normális napjuk a mindennapi életben?

TOP: Hogyan oldjátok meg a mosásotokat?

BILL: Mikor otthon vagyunk, az anyukáink mossák a ruháinkat de, mikor úton vagyunk, magunknak csináljuk. A szállodában vagy a stúdióban.

GEORG: Így igaz! Meg kell győződnöd róla, hogy a szennyest sötétre és világosra válogattad. Ez nem túl nehéz. Amit a legjobban utálok az a vasalás. Azonban, magam vasalom a ruháimat, az alsógatyáimat, a pólóimat, mindent…

BILL: Georg nagyon komolyan veszi. Én még életembe nem vasaltam.

(Komolyan ezt egyszer megnézném, ahogy ülnek négyen és a szennyest válogatják, aztán meg Georg és a vasalás :-))

TOP: Mikor volt az utolsó alkalom mikor busszal vagy vonattal utaztatok?

BILL: Sajnos ez többé nem lehetséges. Ezért mindig a buszunkkal vagy az autónkkal utazunk. Sokat utazunk Hamburg és Berlin között, és vonattal tök gyorsan ott lennénk másfél óra alatt. Autóval kétszer annyi ideig tart. Szeretnék többet utazni vonattal, mivel utálok repülni.

TOM: Mindig sok bőrönd van velünk, szóval valószínűleg egy fél vonatot elfoglalnánk velük.

TOP: Tudtok főzni?

BILL: Természetesen, tudok készíteni tésztát, tejberizst, spagettit, és spagetti-omlettet. (na az nem tudom milyen lehet:-)

TOP: Mikor volt az utolsó alkalom, hogy magatok főztetek?

GEORG: Tegnap. Tésztát csináltunk.

TOM: Mikor a stúdióba vagyunk, akkor mindig magunk főzünk. Aztán mindennap tészta a menü.

BILL: Ha kajáról van szó, akkor nagyon egyszerű vagyok. Ha öt csillagos szakácsunk lenne, akkor azt kérném tőle, hogy tésztát készítsen. És imádom a gyorskaját. Nincs rosszabb a dísz kajáknál (ez tudjátok az ilyen puccos díszvacsorák, mikor kaptok egy kis kaját…) Sok díjátadónk ezt a díszkaját kapod. Mindig várjuk az aftershow partyt aztán, ott igazán király kaját kapsz, mint currys kolbász sült krumplival.

GEORG: Szerintem nagyon hülyeség, hogy egy drága ötfogásos menüt szolgálnak fel, mert három órán át eszel és üresnek érzed magad utána is mert az adagok nagyon kicsik.

TOP: Mikor volt az utolsó alkalom mikor ti mentetek a boltba valamit venni?

BILL: Elmenni a boltba nekünk elég nehéz. Mégha melegítőt és sapkát veszek fel, az emberek felismernek engem. Mindig a benzinkúton vesszük a dolgainkat. Nagyon jó cuccokat lehet ott kapni, legutóbb sült halat ettem krumpli salátával. Ha ezt egy normális étteremben rendeltem volna, az nem ízlett volna fele ennyire, sem mint a benzinkúton!

TOM: Jelenleg ez a kedvenc kajám! Már az összes benzinkúton jártunk Németországban.

TOP: Ha nem a világba utaznátok, akkor mit csinálnátok?

GEORG: Az összes barátommal együtt élnék, az nagyszerű lenne.

BILL: Együtt élni idegen emberekkel, ez nem nekem való.

TOM: Bill és én lehet, elköltöznénk. Noha együtt akarunk lakni.

TOP: Milyen más állást tudnátok elképzelni?

GUSTAV: Biztosításokat kötő ember lennék.

BILL: És Georg építőmunkás lehetne.

GEORG: Egy orvos női páciensekkel, na valami ilyesmi való Tomnak

TOM: Tökéletesen! De csak akkor ha magam választhatnám ki a pácienseimet.

BILL: Sosem tudtam mi akartam lenni később. Az egyetlen igazi szenvedélyem mindig is a zene volt. De mit tudnék még csinálni? Nem tudnék egy íróasztal mögött dolgozni ilyen külsővel, mint amilyen én vagyok. Az emberek elmenekülnének.

GEORG: Ez nem igaz! Az emberek nem mutatnák ki. A helyzet az, hogy egy normális álláshoz meg kéne változtatnod a külsődet.

TOP: Bill, ugyanígy öltöznél és a stílusod is ilyen maradna, mint most ha állásod lenne?

BILL: Igen, minden bizonnyal, az iskolában is így néztem ki. És ebből volt a problémám. A többi diák csak nevetett rajtam és a tanárokat idegesítette, mert nem tudtak mit kezdeni azzal, ahogy kinézek. Öltönyben és nyakkendőben nem lennék boldog. A fő probléma inkább: hol kellenél 18 évesen, nagy hajjal és tetoválással?

TOP: Szoktatok még a barátaitok bulijaira járni?

BILL: Ez attól függ. Mikor a közeli barátoknak van bulija, akkor valószínűleg elmennék. De ha nagy buli lenne, először tudni akarom, hogy ki jön el. A nagy bulik olyanok, mintha egy klubban lennél éjjel a repülőtéren. Az emberek autogramot akarnak és fotózkodni – nem tudsz aztán igazán bulizni.

TOM: Azzal nincs bajunk, hogy autogramot adjunk, ez olyan, amit nem bánunk. De akkor aztán a bulizás kicsit háttérbe szorul.

TOP: Mit hiányoltok legjobban?

GEORG: Általában csak a normális életet.

BILL: Utálom a mindennapos menetrendet, de az együttes mellett azért hiányzik a normális élet. Csupán szeretnék végig menni úgy az utcán, hogy senki nem ismer meg.

TOP: Gondoltatok már arra, hogy feladtok mindent, hogy újból normális életetek legyen?

TOM: Nem, mi soha nem bánjuk ezt, és nem lenne elegünk belőle. Németországba kezdtük és most különböző országok határain túl járunk, mert mi többet akarunk tenni. A mi életünk egyszerűen csodás!

BILL: Mikor otthon vagyunk két napig, úgy hogy semmi nincs a menetrendünkben, akkor elkezdem hiányolni az egészet. Aztán azt gondolom: ’Hey, újra fotózni akarok, díjátadóra akarok menni, vissza akarok menni megint a színpadra!’ Imádom az életem, mert ez az amit mindig is csinálni akartam. Ismert akarok lenni, az emberek figyeljenek rám, és beszéljenek rólam. Természetesen néha azért irritáló, van jó és rossz oldala. Még akkor is ha ma feladnánk, akkor is örökké fennmaradna a hátralévő életünkben. Tokio Hotel – egy döntés, ami örökre szól. (ÁMEN)